Történt 2022 nyarán, hogy a párommal csendülős napokat szerveztünk és ennek egyik állomása Fenyőfő volt. Amikor ide megérkeztünk, még volt a naplementéig néhány óra és mondtam, nézzük meg a túratérkép alkalmazást, mik vannak a környéken. Amikor nagyítani kezdtem, sorra tűntek fel vízimalmok a közelben, Pápateszéren. Mondtam, ezt mindenképp meg kell nézni mert gyerekkorom egyik nagy vágya volt, hogy készítsek egy makett malmot. El is indultunk és az első malom egy nagyon szépen felújított épület volt de körbekerítve, így tovább haladtunk. Mondtam, hogy a következő amit látok a térképen, az a határban vezető föld út jobb oldalán van és így már kifejezetten a leágazó utakat kerestük. Meg is érkeztünk egy bekötő kis kanyargós úthoz ami egy lejtőn egy kis völgybe vezetett le. Ott szembe találkoztunk két férfival akik egy nagyon régi traktor szerelésébe voltak belemerülve.
Éreztem, hogy a völgybe lépve lelassult minden és nagyon nagy nyugalom öntött el. Bemutatkoztunk a helyieknek és Laci bácsi -a malom tulajdonosa- nagyon kedvesen körbevezetett minket a malom teljes gépezetén a pincétől a padlásig.
Órákon át beszélgettünk illetve leginkább egy-egy kérdésre Laci bácsi mesélt. Miután közelett a naplemente, mondtam, hogy induljunk el vissza Fenyőfőre a szállásunkra. A völgy kijáratánál egy nagy fekete dió rönkre figyeltem fel ami egy traktor meghajtású gatter előtt pihent meg és látszott, hogy ennek már jó néhány éve. Nem tudtam magamban tartani a vonzalmamat a fa iránt és tudtam, itt még nem ért véget az itteni kalandunk.
A rönk története után a kedves házigazda még azt is elárulta, hogy a mellettünk álló kissé romos melléképület olyan pallókat rejt amiket már évekkel ezelőtt felvágott, hogy majd jó lesz még valamire. Szépen lécezve rakatban voltak ahogy annak lenni kell -mert Laci bácsi szakember a témában- és szétpakoltuk, hogy mind külön láthatóvá váljon. Olyan kikorhadt ághely volt a pallókban, amik kiabáltak, hogy ilyent bizony csak a természet tud készíteni, senki más.
Sajnos a tető csomagtartó nem volt nálam az autóhoz, így csak ábrándoztam a dió pallók mellett állva. El is engedtem a szándékot, hogy vételi szándékot jelezzek. Elköszöntünk és folytattuk utunkat.
Már aznap este is folyamatosan a történések hatása alatt arról ábrándoztam, hogy azokat a pallókat én szeretném elhozni és valami maradandót alkotni belőlük. Ekkor még csak a garázsban barkácsolgattam alkalmanként és nem is tudtam, hogyan oldhatnám meg a pallók megmunkálását de nagyon erős volt a hívás.
Hazaérkezve azt kezdtem keresni, mikor és hogyan menjek vissza immár tetőcsomagtartóval felszerelve. Két hét múlva neki is indultunk és mivel nem volt meg Laci bácsi telefonszáma, Pestről spontán leugrottunk Pápateszérre.
Autóval oda is mentünk de senkit sem találtunk otthon. Gondoltam, ez kis falu, mindenki ismer mindenkit, menjünk és kérdezzük meg, ki tudja, Laci bácsit merre találjuk. Nem jártunk sikerrel bár az ötlet jó volt mivel ismerték hiszen két cikluson keresztül ő volt a polgármester.
Elengedtem és elindultunk hazafelé. Előtte persze a pallóknak még beköszöntem és mondtam nekik, hogy jövök én még erre.
Úton hazafelé a következő faluban egy rendezvény parkolójaként kijelölt füves rétnél jött egy sugallat, hogy forduljak be. Nem gondolkodtam, azonnal leparkoltam. Amint kiszálltam a kocsiból, egyetlen ember jött kifelé a rendezvényről, Laci bácsi volt az. Intettem is neki és mondtam, hogy megjöttem a pallókért.
Olyan volt az arcán a reakció mint ha tudta volna, hogy jövök. Semmi meglepődés. Még próbára tette az idegeimet mert közölte, hogy ez bizony nagyon drága faanyag. Mondtam, hogy két pallót mindenképp szeretnék venni így elindultunk visszafelé a malomhoz.
Megérkezve azt mondta, a múltkori találkozásunk után lelkiismeret furdalása volt, hogy nem adta nekem a pallókat ajándékba. Mondtam neki, hogy egyrészt nem fogadom el ingyen másrészt múltkor el sem tudtam volna vinni.. Nagyon ügyes horgász lenne Laci bácsi mert jól fárasztott.
Látta, hogy horogra akadtam és még izzaszott egy keveset. Mondtam neki egy árat a két pallóra majd azt válaszolta, hadd alkudjon ő is és négyet vigyek ugyanazért az árért. Megegyeztünk és olyan lelkesedés fogott el, hogy meg sem vártam a segítséget, egyedül vettem a vállamra az első pallót és vittem az autóhoz. A másodiknál Laci bácsi megállított és bölcsen annyit mondott, jó lesz az az erő még másra is, ne egyedül cipeljem, segít ő.
Boldogan értem vissza és a garázsban gyorsan megoldottam, hogy beférjen a szerzemény.
Ezután még barátokkal újra meglátogattuk Laci bácsit és kértem tőle a gatternál várakozó rönkből egy szeletet. Hozta a láncfűrészt és azonnal vágott öt korongot.
Ez alkalommal is kaptunk a látogatásunk alkalmából történet mesélést és ekkor is azzal az érzéssel köszöntem el, hogy én még ide visszatérek.
Első találkozásunk történetéből még kimaradt egy családi szál ami válasz lehet a gyerekkori vonzalomra ami a vízimalmokhoz köthető. Laci bácsi elmondta, hogy apai ágon felmenőim közül volt a környékben malommal rendelkező család.
Érdekes utazásokra hív időnként az élet és csak engedni kell ezeknek a hívásoknak és először is tudni kell annyira lelassulni, hogy ezek a hívások be tudjanak érkezni.
